Portfolió optimalizálás (meghatározás és példa) Korlátozások és előnyök

Mi az a portfólió optimalizálás?

A portfólió optimalizálása nem más, mint egy olyan folyamat, ahol a befektető megfelelő útmutatást kap az eszközök kiválasztásához az egyéb lehetőségek köréből, és ebben az elméletben a projekteket / programokat nem egyedi alapon értékelik, inkább ugyanazt értékelik a adott portfólió.

Magyarázat

Az optimális portfólióról azt mondják, hogy a legmagasabb a Sharpe arány, amely minden egyes kockázati egységnél megtermelt többlethozamot méri.

A portfólió optimalizálása a Modern Portfolio Theory (MPT) alapján történik. Az MPT azon az elven alapul, hogy a befektetők a legalacsonyabb kockázatért a legmagasabb hozamot akarják. Ennek elérése érdekében a portfólió eszközeit úgy kell kiválasztani, hogy megvizsgálnák egymáshoz viszonyított teljesítményüket, vagyis alacsony korrelációval kell rendelkezniük. Az MPT-n alapuló optimális portfólió jól diverzifikált, annak érdekében, hogy elkerüljék az összeomlást, amikor egy adott eszköz vagy eszközosztály alulteljesít.

Az optimális portfólió folyamata

Az eszközallokáció az optimális portfólióhoz lényegében két részből áll:

  1. Eszközosztályok kiválasztása - A portfóliókezelők először kiválasztják azokat az eszközosztályokat, amelyekhez forrásokat kívánnak allokálni, majd döntenek minden eszközosztály súlyáról. A közös eszközosztályok közé tartoznak a részvények, kötvények, arany, ingatlan.
  2. Eszközök kiválasztása osztályon belül - Az eszközosztályok eldöntése után a menedzser eldönti, hogy egy adott részvényből vagy kötvényből mekkora részt kíván beemelni a portfólióba. Az Efficient Frontier grafikonon ábrázolja a hatékony portfólió kockázat-hozam viszonyát. A görbe minden pontja hatékony portfóliót képvisel.

Példák a portfólió optimalizálására

Nézzünk néhány gyakorlati példát a portfólió optimalizálására, hogy jobban megértsük.

1. példa

Ha példát veszünk az Apple-re és a Microsoftra a 2018. évi havi hozamuk alapján, akkor a következő grafikon csak a két részvényből álló portfólió Efektív Határát mutatja:

Az X tengely a szórás, az y tengely pedig a portfólió hozama a kockázat szintjére. Ha ezt a portfóliót egy kockázatmentes eszközzel kombináljuk, akkor a grafikon azon pontja, ahol a Sharpe arány maximalizálva van, az optimális portfóliót képviseli. Ez az a pont, amikor a tőkeallokációs vonal érinteni fogja a hatékony határt. Ennek oka az, hogy ezen a ponton a Sharpe-arány (amely minden további kockázati egység várható hozamának növekedését méri) a legnagyobb.

2. példa

Tegyük fel, hogy egy olyan kockázatos portfóliót akarunk kombinálni, amelynek csak a BestBuy és az AT&T részvényei és egy kockázatmentes eszközei vannak, 1% -os hozammal. Ezeknek a részvényeknek a visszatérési adatai alapján ábrázoljuk a Hatékony Határt, majd egy vonalat veszünk, amely az Y tengelyen 1,5-től kezdődik, és érintőlegesen hat a Hatékony Határra.

Az X tengely a standard eltérést, az Y tengely pedig a portfolió megtérülését jelenti. Az a befektető, aki kevesebb kockázatot akar vállalni, e pont bal oldala felé mozoghat, a magas kockázatú befektetők pedig e ponttól jobbra mozoghatnak. Az a befektető, aki egyáltalán nem akar kockázatot vállalni, csak befektetné az összes pénzt a kockázatmentes eszközbe, ugyanakkor portfóliójának hozamát 1% -ra korlátozná. A kockázat vállalásával további hozamot lehet elérni.

A portfólió optimalizálásának előnyei

Az alábbiakban felsoroljuk a portfólióoptimalizálás néhány fő előnyét:

  • A hozam maximalizálása - A portfólióoptimalizálás első és legfontosabb célja a hozam maximalizálása egy adott kockázati szintnél. A kockázat-megtérülés kompromisszuma a hatékony határ azon pontján maximalizálódik, amely az optimális portfóliót képviseli. Tehát a portfólióoptimalizálási folyamatot folytató menedzserek gyakran képesek magas hozamot elérni kockázati egységenként befektetőik számára. Ez segít az ügyfél elégedettségében.
  • Diverzifikáció - Az optimális portfóliók jól diverzifikáltak a szisztematikus vagy az áron felüli kockázat megszüntetése érdekében. A diverzifikáció segít megvédeni a befektetőket a hátrányokkal szemben, ha egy adott eszköz alulteljesít. A portfólió többi eszköze megvédi a befektető portfólióját az összeomlástól, és a befektető kényelmes zónában marad.
  • Piaci lehetőségek azonosítása - Amikor a menedzserek a portfólió ilyen aktív kezelésében vesznek részt, rengeteg piaci adatot követnek nyomon, és naprakészen tartják magukat a piacokkal. Ez a gyakorlat segíthet abban, hogy azonosítsák a piaci lehetőségeket a többiek előtt, és kihasználják ezeket a lehetőségeket befektetőik javára.

A portfólió optimalizálásának korlátai

Az alábbiakban felsoroljuk a portfólióoptimalizálás néhány fő korlátját:

  • Súrlódásmentes piacok - A modern portfólióelmélet, amelyre a portfólióoptimalizálás koncepciója épül, bizonyos feltételezéseket tesz annak igazolása érdekében. Az egyik feltételezés az, hogy a piacok súrlódásmentesek, vagyis nincsenek a piacon érvényesülő tranzakciós költségek, korlátozások stb. A valóságban ez gyakran kiderül, hogy nem igaz. Vannak súrlódások a piacon, és ez a tény bonyolulttá teszi a modern portfólióelmélet alkalmazását.
  • Normál eloszlás - A modern portfólióelmélet egy másik feltételezése, hogy a hozamok általában eloszlanak. Figyelmen kívül hagyja a ferdeség, a kurtosis stb. Fogalmát, ha a visszatérési adatokat bemenetként használja. Gyakran kiderül, hogy a hozamok általában nem oszlanak meg. A modern portfólió-elmélet szerinti feltételezésnek ez a megsértése ismét kihívást jelent a használatában.
  • Dinamikus együtthatók - A portfólió optimalizálásához használt adatokban használt együtthatók, például a korrelációs együttható a piaci helyzetek változásával változhat. Nem feltétlenül igaz minden esetben az a feltételezés, hogy ezek az együtthatók változatlanok maradnak.

Következtetés

A portfólió optimalizálása azoknak a befektetőknek jó, akik maximalizálni akarják a kockázat-hozam kompromisszumot, mivel ez a folyamat a portfólióban felvett minden további kockázati egység megtérülésének maximalizálására irányul. A kompromisszum kezelése érdekében a menedzserek a kockázatos eszközök és a kockázatmentes eszközök kombinációját kombinálják. A kockázatos eszközök és a kockázatmentes eszközök aránya attól függ, hogy a befektető mekkora kockázatot akar vállalni. Az Optimal Portfolio nem ad olyan portfóliót, amely a kombinációból a lehető legmagasabb megtérülést eredményezné, csupán maximalizálja a felvett kockázat egységenkénti hozamát. Ennek a portfóliónak a Sharpe-aránya a legmagasabb.